A kakaó az istenek itala volt, avagy az isteni csoki eredete

A csokoládé isteni, ebben szinte mindenki egyetért, kiváltképpen, ha csokimester készíti, szívét-lelkét beleöntve minden tábla extra különleges táblába.

Ám voltak, akik ténylegesen úgy gondolták, hogy a forró csokoládé, pontosabban a kakaó az istenek itala. A maják, akik a mostani Mexikó területén egykoron virágzó birodalmukban éltek, többistenhívők voltak.

A kakaó szent ital és pénz is volt egyben

A természet egyes részeiben ugyanúgy isteneket tiszteltek, ahogy Európa, Afrika vagy Ázsiai politeista népei, és a legfontosabb növényeknek, mint a kukoricának vagy a kakaónak, saját istenségük volt. Igen, a kakaónak, mert náluk is létezett az „istenek itala” – ám a görögökkel vagy az indiaiakkal ellentétben a majáké meglehetősen kesernyés volt.

Amikor beleharapsz egy különleges Harlequin csokiba (vagy kevésbé szerencsések egy közönséges változatba), akkor édes, sós vagy akár csípős ízélményben lehet részed.

Azonban a maják nem édesítették a kakaót – viszont csak a kiváltságosok ihatták, szent rítusok során, ráadásul még pénzként is használták. Érthető tehát, miért nem fogyott el hamar: egy ennyire értékes dolgot mindenki kincsként őrzött.

Hogyan vált a forró csokoládé és a kakaó az emberek italává?

A csokoládé hosszú utat tett meg, mire az istenek nektárjaként indulva előbb meghódította Európát, majd a világot, míg végül eljutott az újabb csúcsra, és Harlequin csokivá vált.

A legelső, és minden bizonnyal nagyon boldog nép, amelyik a kakaóbabból italt főzött, a mokaja volt, és közel 4000 évvel ezelőtt éltek a mai Dél-Mexikó és Guatemala területén. Tőlük vették át a maják, majd az aztékok, és így ismerték meg a spanyolok.

A csokoládé neve is eredeti amerikai: az őslakosok xocolatl-nek hívták, amit nagyjából úgy ejtünk magyarul, hogy sokolatl, és annyit tesz, hogy „keserű víz”. A maják forró csokiként itták, míg az aztékok inkább hidegen rajongtak érte.

Az indiánok imádták meginni a csokoládét

A rajongást szó szerint vehetjük, mert például Montezumáról feljegyezték, hogy akár napi ötven pohárral is megivott vaníliás vagy éppen chilis ízesítéssel, hogy szerelmi erejét növelje. Ezt ismerve nem túlzás kijelentenünk, hogy a chilis Gourmet betyár bonbon azonnal az Azték birodalom hivatalos táblás csokoládéja lett volna!

A csokoládé olyan szent ital volt, hogy központi szerepet játszott mind a maják, mind az aztékok vallásában. Úgy vélték, hogy a kakaóbab fa hidat képez az ég és föld között.

A fiatalok felnőtté avatási szertartása során kakaóbabot kaptak a papok, az esküvőt pedig egy-egy pohár kakaó elfogyasztása és kakaóbabok kölcsönös ajándékozása pecsételte meg.

Sőt, az aztékok még azt is tudni vélték, hogy Quetzalcoatl, a Tollaskígyó bölcsességét ízleli meg, aki kakaót iszik.

Tegyél egy próbát, kóstold meg Te is a Harlequin csokikat, hátha igazuk volt az aztékoknak!