A csokoládé korai története
Sok-sok érdekes könyv született a csokoládé történetéről, mi most Chantal Cody: Ínyencek kézikönyve - Csokoládé c. könyvéből szemezgetünk.
A csokoládé korai története
Amikor jóízűen beleharapsz egy darab csokoládéba, valószínűleg nem is gondolsz rá, hogy ennek a finomságnak mennyire régi - pontosan azték gyökerei vannak. 1519-ben a spanyol korona nevében a kalandvágyó hódító, Hernando Cortez néhányszáz emberével partra szállt és megérkezett az aztékok fővárosába, Tenochtitlánba és elámult az ott látható civilizációtól. A spanyolok lassan leigázták az őslakosokat és később az azték civilizáció számos részletét magukkal vitték Európába. Különösképp foglalkoztatta Cortezt az aztékok érdekes főzete a xococatl. Kolumbusz már korábban megismertette a spanyol katolikus királyokkal a kakaóbabot, azonban a keserű, fűszeres kakaóital akkor általános nemtetszést keltett. Végül Cortez V. Károly német-római császárnak prezentálta a finomított xococatl-ot, amihez vaníliát és cukrot is adott - ekkor új korszak kezdődött a csokoládéfogyasztást történetében.
A xococatl szó szerint "keserűvizet" jelent és a csokoládé eredetileg fogyasztott formája nem is állt messze ettől, keserű volt. Az aztékok csilipaprikát és más őshonos virágokat és fűszereket adtak a főzethez, ill. az elkeverhetőség kedvéért még raktak bele kukoricadarát is. A különleges főzet, amely csak a férfiak és azon belül is csak az elit számára volt elérhető, maga volt a "folyékony arany" - és hamarosan fizetőeszközzé is vált: 4 kakaóbabért 1 nyulat kaphattak, 100 babért rabszolgát lehetett vásárolni. Hogy mennyire értékes volt a kakaóbab, azt is mutatja, hogy a pre-kolumbiános szélhámosok képesek voltak kivájni a kakaóbab belsejét és az üreget földdel töltötték meg!
